Hogyan lettem vállalkozó?

Úgy, hogy egyszerűen egy majom vagyok.

Annak ellenére lettem újra vállalkozó másodállásban, hogy egyszer már voltam, még a pályám hajnalán, mikor egy külföldi munka miatt "kiváltottam az ipart". Az volt az első és egyetlen külföldi munkám, pedig mindenki tudja, hogy akkoriban, mintegy 20 esztendővel ezelőtt, konduktorként külföldön egy hónap alatt az itthoni fizetés 3-szorosát is meg lehetett keresni. Hogy most mi a helyzet, nem tudom. Szóval jelentkeztem, a munka feltétele az volt, hogy az ember lánya számlaképes legyen, és mivel épp nem volt egy valamire való sikeres vállalkozás a közelemben, ami számlázott volna helyettem (igen, nem volt feltétel, hogy személy szerint én adjak számlát), így vállalkozó lettem. Akkora pofára esés lett a vége, hogy a) elvette a kedvem a külföldi munkáktól mindörökre, és megfogadtam, hogy én aztán soha többé így aztán soha nem gazdagodtam meg, b) vissza is adtam a vállalkozói igazolványomat és megfogadtam, hogy én aztán soha többé.

Akkor mégis miért?
Mert akkora egy marha  kivételesen hiszékeny és jószívű vagyok. Az egész annyi, hogy tavaly tanév végén felhívták a mi falunkban székelő református EGYMI-ből az ovit (= a munkahelyemet), hogy nincs-e egy szabad kapacitással rendelkező konduktorunk, mert nekik egyáltalán semmilyen nincs. Viszont van egy kisgyerek a szintén református, és szintén a mi falunkban lévő oviban, akinek heti 2 óra konduktív fejlesztésre volna szüksége. Én meg elvállaltam, holott van egy másik másodállásom (ez nem ilyen számlás, hanem sima, bérszámfejtett), de hát semmiből se tart ugye heti kétszer, munka előtt még dolgozni egy kicsit. És a lényeg, hogy nekem azt mondták, hogy nekik sokkal egyszerűbb, ha tudok számlát adni, és ha ügyes vagyok, én is sokkal jobban járok, mintha bérszámfejtenék a fizetésemet. Én meg kiváltottam ezt a vackot, hogy nekik könnyebb legyen. Hát normális vagyok én? Mert amúgy nem, nem vagyok ügyes, és ha a mostani katyvaszt nem is nézzük, amibe kerültem, akkor is kétlem, hogy nekem ez annyira nagyon meg fogja érni. Mert sima állami bruttó órabérért dolgozom, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag fillérre ugyanannyi, mint a pedagógusbérem. Én nem ismerem a törvényes kiskapukat, a többit meg pláne nem, nem vagyok dörzsölt és pofátlan sem, hogy irreális árakat kérjek a munkámért (pedig azt tanultam most utoljára a főiskolán, hogy igenis el kell hinnünk magunkról, hogy a tudásunk sokat ér), úgyhogy én teljesen boldog leszek, ha az idei évet úgy fogom zárni, hogy annyi marad a zsebemben, mint amennyiért amúgy dolgozom.

Ja, és persze a másik másodállásom*  munkáltatója hallani sem akar a számlaadásról, mert neki meg úgy könnyebb, hogy bérszámfejt nekünk, pedig lehet, hogy ha az is számlás lenne, még meg is érné ez az egész cirkusz. Mondjuk lehet is könnyebb neki, mert az még hagyján, hogy a januári fizetésemen ülnek, így, február közepe után, de még a decemberit se kaptam meg. Bezzeg, ha számláztam volna nekik, kénytelenek lettek volna utalni... Legszívesebben alá se írtam volna a munkaszerződést, de annyira sajnálom a gyereket (előtte egy évig totál ellátatlan volt, mert nem volt embere a sulinak, hogy fejlessze), hogy nem volt szívem nemet mondani. Most meg bosszankodom, hogy dolgozom, de kvázi ingyen. Azért csak kifizetnek egyszer, végtére is eddig mindig megtették.


*Pont ugyanez a szituáció: felkeresték az ovit, hogy tudnánk-e vállalni egy szomszéd faluban élő gyerek fejlesztését heti 10 órában. Végül négyen vállaltuk, mert máshogy nem ment a főállás mellett, de nekik így is megfelelt.

Alacsony elvárások?

Most hirtelen felindulásból gőztisztítókat nézegetek a világhálón. Több helyről hallottam már, hogy ezek mennyire remek szerkezetek, mert a háztartás összes mocskával úgy elbánnak, mint a pinty. Nekem folyamatos gondot jelent, hogy a  sütőt sikálnom kell, a gőztisztító állítólag ebben is profi. Ugyanúgy, mint a 10 éve használt járólap eredetileg bézs színű fugájának (megkérek mindenkit, ne kérdezze, hogy járólapot miért bézs színnel fugáztattunk) újrabézsesítésében.

Szóval nézegettem a gőztisztítókat (leginkább mondjuk az áruk érdekelt), és a kedves vásárlók véleményét is, melyet a megvásárolt gép használata után alkottak. Ezen megakadt a szemem (5 csillagot adott amúgy a vásárló a termékre):

A termék kiválasztásának fő szempontjai:

Takarításhoz segédeszközt kerestem, megfelelő ár-érték arány.

Előnyök

A korábbi hasonlóterméknél, jobb minőségű, nagyobb tartály és több tartozék.

Hátrányok

azt nyújtja amit vártam tőle

Idegösszeomlok

Van nekem ez a vállalkozásom. Ne tessék nagy dologra gondolni, csak éppen annyi az egész, hogy a főállásom mellett másodállásban egyéni vállalkozóvá kellett válnom, hogy az egyik "másodgyerekemhez" mehessek. Én teljesen hülye vagyok ehhez, abszolút laikusként úgy mentem be a hivatalba, hogy ott majd tudni fogják. Meg is csináltuk a hülyeséget a vállalkozást, de én, a világ talán legszabálykövetőbb és legkonformistább embere azért néhányszor feltettem a kérdést a hivatalban dolgozó hölgynek, hogy milyen teendőm van még nekem ezzel az egésszel? Kell még mennem valahová (értsd: a NAV-hoz, önkormányzathoz, valamilyen hivatalba, a pékhez, vagy tudja az ég hová), kell benyújtanom valamilyen nyomtatványt valahová? Mikor harmadszorra is az volt a válasz, hogy ugyan, dehogy, ez így teljesen elég, majd egy könyvelőhöz kell mennem egyszer, év végén és ő majd szépen minden papírt elintéz és az adóbevallásomat elkészíti. Akkor megnyugodtam, és vártam az "egyszer" eljöttét, amikor is be kell nyújtanom az adóbevallásomat.
Én nem szeretek kifutni az időből, ezért ma, miután délután 13 óra 45-kor kezembe vettem a másik másodállásomról érkezett adópapírt vagy mit, vettem a kabátomat és az összes holmimat a vállalkozásommal kapcsolatban, és azon nyomban nyakamba vettem a falut, és célba vettem az egyik falusi könyvelőirodát. Ott bekopogtam, és kedvesen segítséget kértem tőlük. Mondták, hogy nincs bent a főnöknőjük, sőt, péntekig nem is lesz, de nem futottunk még ki az időből, február 25-éig bőven bemegy a bevallás. Mondtam, hogy nekem van ez a két papírom, meg a számlatömböm, és semmi másom.
Hölgy: - És nem kapott még büntetést sehonnan?
Én: - ???? Milyen büntetést? Honnan?
Hölgy: - Hát a NAV-tól, hogy nem jelentette a vállalkozását, az önkormányzattól, hogy nem fizetett iparűzési adót, és az Iparkamarától, hogy nem fizetett tagdíjat.
Én itt kaptam egy heveny agyvérzést, és mondtam, hogy hát nem kaptam semmit (mire ő: ez nagyon jó hír), de én annak idején többször is kérdeztem, hogy hová kell még mennem, milyen papírt kell beadnom, de nekem azt mondták, hogy teljesen elég ez így. De nem elég (elhittem), sőt, valami nullás bevallást is kellett volna beküldenem (az meg mi a jó ég?). És ha vannak számláim, amit le tudok írni az adóból (nincs egy darab se), azt vigyem magammal legközelebb.

Most az a helyzet, hogy a bevételem 16%-át elviszi az szja, 27%-át az EHO (ezt nem tudom, mi), 1,8%-át az iparűzési adó. Van még 5000 Ft kamarai tagdíj és a könyvelő díja, amit én úgy 20-25 ezer Ft körül számolok, mert nemcsak a bevallásomat kell elkészítenie, hanem igen sok egyéb papírt is benyújtania.

A tavalyi összbevételem bruttó 63.000 Ft volt. Lehet számolni, hogy mennyi marad belőle... amúgy ha érdekel valakit, kiszámoltam. Ha megúszom 20.000-ből a könyvelőt, 9.056 Ft. És akkor az a hír járja, hogy aki magánúton fejleszt gyerekeket, az rommá keresi magát. Höhöhö...

Majdnem tökéletes

Tegnap nem kellett mennem a másodállás-oviba, és az volt benne a különösen jó, hogy már előző nap telefonált az anyuka, hogy kár fáradnom, úgyis beteg a csemete, nem lesz bent. Ennek azért örültem felettéb, mert a múltkor pont bementem és ugye nem igazán volt ott a gyerek, én meg vártam 20 percet a 45 perces órámból, mikor is felhívtam a mátert, hogy hát akkor várjak-e tovább. Most meg előre tudtam tervezni egy szabad fél délelőttöt. Negyed nyolckor elvonult a család, én pedig takarítottam, pakoltam, mosogattam, mostam, tiszta ruhákat szedtem le. Negyed 11-kor, mikor indulnom kellett, egy rendes lakást hagytam magam mögött, és ettől nagyon elégedett lettem magammal. (Ennél egy picit csak akkor lehetett volna tökéletesebb, ha nem 1 óra alatt értem volna az oviba, de azért ne akarjak már mindent, ugyebár.)

És most újra átértékeltem magamban az én munkámat/hivatásomat/állásomat, és komolyan nem tudom, hogy megéri-e nekem ez a két másodállás. Anyagilag mondjuk igen, mert ugye itt a három gyerek, és pedagógusfizetés, és lassan a legnagyobb tovább tanul, és az egyetem nem olcsó, meg a cipő sem (Noémi például egyből két párat kapott szombaton), szóval pénzügyileg jól jön a plusz pénz. De az, hogy a gyerekek oviba, iskolába szállítása szinte kizárólag a férjem gondja, meg, hogy sokszor nincs időm hétköznapokon semmire, ami a háztartást illeti, hogy egyébről már ne is beszéljek (pl. a blogírás, höhö...), hát ez igen csak elgondolkodtató. Egyelőre az anyagiak picit fontosabbak, úgyhogy maradnak a plusz órák, pedig olyan jók azok a napok, amikor van elég időm mindenre, sőt, még marad is.