Irgum-burgum!

De komolyan. Több okom is van a mérgelődésre. Jó, alapvetően sopánkodó, morcoskodó, sőt, talán egyenesen hisztérikus természetemnél fogva gyakorlatilag bármin képes vagyok felhúzni magam, felidegesítve ezzel közvetlen környezetemet, pillanatok alatt elintézve, hogy mindenki tök jól érezze magát mellettem. Na, inkább leírom, hogy most mi(ke)n buktam ki, aztán lehet fújolni, hogy tiszta hülye vagyok, mit idegeskedem.

Nincsenek a gyerekeimnek tankönyvei! Persze, néhány azért van, amiket a könyvtárból megkaptak, de amiket megrendeltem, azoknak se híre, se hamva. Júliusban megrendeltem, augusztus 23-án érkezett meg a csekk, aminek pont aznap volt a befizetési határideje. No, mivel ilyen sokat kellett a csekkre várnunk, egyből küldtek is kettőt, hogy érezzük a törődést. Az igaz, hogy az egyiken nem az én gyerekem azonosítója volt, de azért írtam egy e-mailt az illetékeseknek, hogy csak nem kell már befizetnünk a másik húszezret is, ugye? És talán a másik borítékból kimaradhatott a csekk... Azt írták, nem kell befizetünk, és jajderendesvagyok, hogy jeleztem a problémát. A válasz elolvasása után el is zarándokoltam a postára, befizettem a kiszámlázott összeget, és azóta várjuk a tankönyveket. Persze, előtte kellene egy elektronikus értesítőt kapnunk, hogy összecuccoltak nekünk és várhatjuk a postást, mert érkezik a szajré. Na, eddig nem szóltak. Viszont egy jó ismerősöm adott egy tuti telefonszámot, amin érdeklődhetek csomagunk hogy/holléte felől, mert ő megtette, és meg is vannak a könyveik. Hohó, ez kell nekem! A kezem ügyébe készítettem minden iratot: díjbekérőt, befizetett csekket, ilyen-olyan azonosító számokat. Tárcsáztam, aztán a gépnő közölte, hogy az előfizető jelenleg nem kapcsolható, próbáljam később. Muhaha, ezek szerint nem vagyok egyedül a problémámmal, és megunták a sok érdeklődést? De könyörgöm, miből fognak tanulni a gyerekeim??? Nem tudom, próbálkozzak egyenesen Hoffmann Rózsánál? Telefonszám van esetleg valakinél?

A másik agybajom kicsiny településünk postai szolgáltatása miatt kereng a fejem körül, és érzem, hamarosan le is csap rám. Biztos új postásunk van, vagy nem tudom, mi lehet az oka, de összevissza hurcolnak ide mindenféle leveleket, az enyémeket meg hiába várom. 

Történt ugyanis, hogy egy ismeretlen cég nevére és a szomszédunk lakcímére szóló levelet kézbesítettek nekünk. Nem egyszer dobtam már át a szomszédnak a véletlen(?) hozzánk érkezett levelét, de most a címzett totál ismeretlen volt, ezért visszavittem a postára. Mondtam, hogy se a név, se a cím nem stimmel, egyik se mi vagyunk, és még csak a szomszéd se, úgyhogy valamit csináljanak vele ők, mert nem tudom, hová dobjam. Egyúttal közöltem azt is, hogy a postaládánkon nagy, jól látható nyomtatott (ergo olvasható) betűkkel kint van a nevünk és a lakcímünk is, nem is értem, miért dobta be hozzánk a postás ezt a levelet. De ha van ötletük, hogyan segíthetném ezen kívül a kézbesítő munkáját, csak mondják meg bátran, nyomban cselekszem. Ó, hátjajkérem, bocsánat, majd szólunk a kollégának, hogy legközelebb figyeljen, és nagyon köszönik (ők is, persze, mint Kellóék), hogy jeleztem a problémát. Nem is tudom, miért lepődtem meg, mikor alig három nap múlva két -valóban nekünk szóló- levél közé gondosan elrejtve (nyilván attól tartott a postás, hogy megtalálom) újra megérkezett hozzánk a postára visszavitt levél. Normálisak ezek? Ott van két levél a mi nevünkkel és címünkkel, erre képes a postás bedobni egy nem nekünk szóló, máshová címzett levelet ezekkel együtt. Másodszorra. Ja, és a két saját levelünk közül az egyik olyan volt, mintha a kutya szájából rángatták volna ki, és a pecsétje egy héttel előbb volt keltezve, mint a másiké. Azt hiszem, nem járok messze a valóságtól, ha azt feltételezem, azt is először máshová kézbesítették, de valaki volt olyan rendes, és visszavitte. 

Azt viszont csak véletlenül tudtam meg, hogy vasárnap lesz a diplomaosztóm. Levelezek ugyanis az egyik volt csoporttársammal (e-mail, nem postai, természetesen), tőle kérdeztem rá, hogy mi a helyzet, lassan várható a levél, amit ígértek. Várható??? Ő már hetekkel ezelőtt megkapta, 15-én 13 óra 30-ra várnak minket szeretettel. Nekem nem volt ilyen szerencsém, nem érkezett levelem. Ellenben minden bizonnyal csodálkozott valaki itt a környéken, hogy miféle főiskola küldözget neki levelet, holott ő semmi ilyesmiben nem vett részt, és ne is zaklassák ilyesmivel, kukába vele!

Egy dolgot viszont elhatároztam. Ha netán mégis kiküldenék a gyerekek könyveit, akkor a csomagot ide kérem, a kicsi kezeimbe! Mert mifelénk az a szokás, hogy megkapjuk az értesítést a csomagról, és befáradunk érte a postahivatalba. Az nem számít, hogy az ember lánya itthon ül egész nap, meg se kísérelik kihozni a csomagokat (túl nehezek?), csak bedobják a cetlit, hogy lehet érte menni. Hát, én aztán nem fogok! Én a házhozszállításért fizettem ki 1.200 Ft-ot, ha valaki nekem azzal jön, hogy ott a csomag, menjek érte, akkor fogom a telefont és megkérem őket szépen, hogy ugyan, hozzák már ki, ha kifizettem a szolgáltatást... De azért én bízom benne, hogy erre nem kerül sor, és valami csoda folytán -mondjuk még a héten- a kezünkben lesznek a várva várt tankönyvek!