Talán a nyár legmozgalmasabb hetén vagyunk túl.
Hétfőn ugye hazajöttünk Pécsről.
Szerdán Ádám tulajdonba vette vadiúj gimis ünneplős egyencuccát. Nem hiszem el, hogy már ő is ilyen nagy...
Csütörtökön mondjuk pont semmi nem történt, mert gyakorlatilag egész nap esett az eső, be voltunk zárva a házba.
A péntek viszont nem is piros, hanem egyenesen vérvörös betűkkel kerül a naptáramba: elvitték a tavasszal született utolsó, ún. "nyakunkon maradt" kismacskát. Én nagyon csodálkoztam, hogy valakinek egy 4,5 hónapos nagyméretű kölyökmacska kell, de egyre bizonygatta a nő a telefonba, hogy higgyem csak el, hogy ők tényleg nagyobb cicát akarnak, de nem felnőttet. Aztán mikor délután megjelent a 3 fiával, egyből megértettem, hogy miért nem hathetes apróságok után kutatott a neten... A lehető legfinomabban fogalmazva is kis vadállatok energiabombák voltak a srácok, egy apró cica biztos nem húzta volna sokáig náluk. Ez a kis nyomi kandúr meg teljesen odáig van, ha játszanak vele, úgyhogy szuper dolga lesz a három fiúval. Most akkor más dolgom nincs is, csak el kell paterolnom itthonról azokat a macskákat, akik 4 hete születtek...
És, kérem tisztelettel, jelentkeztem a főiskolára, arra a "kamu félévre", amit már régebben említettem. Így novemberig prezentálnom kell egy szakdolgozatot és decemberben államvizsgáznom család- és gyermekvédelemből. Igaz, most a volt (és leendő) csoporttársaimmal gondolkodunk a félévhalasztás lehetőségén, mert a november 15., mint szakdolgozat leadási határidő gyakorlatilag maga a "mission impossible".
Szombaton anyukám szittelte egy pár órát Simont, így el tudtunk szaladni megvásárolni a holnap kezdődő sulihoz a maradék cuccot. Ilyen jelentéktelen apróságok hiányoztak még, mint mindkét gyerek összes füzete és Ádám iskolatáskája. De megvettünk mindent.
És mindenképpen szót kell ejtenem egy igazán történelmi eseményről: férjem megvette élete MÁSODIK mobiltelefonját! Eddig ugyanis azzal a telefonnal nyomult, amit még akkor vett, mikor Ádám született. Íme a veterán készülék:
Ám mostantól egy mindent tudó, igazi okostelefon büszke tulajdonosa. Ez a mostani tuti nem fog kibírni 11 évet, de hát ezeket már nem is azért gyártják, ugye.
Vasárnap (azaz ma) megvolt a nagyok évnyitója, Ádám is elkezdi holnap a gimit.
És egy borzasztó szomorú hír a végére: vége a nyárnak. Brühühü...
Vasárnap (azaz ma) megvolt a nagyok évnyitója, Ádám is elkezdi holnap a gimit.
És egy borzasztó szomorú hír a végére: vége a nyárnak. Brühühü...
Tényleg mozgalmas hetetek volt! Megértem,hogy még nem akarsz visszamenni dolgozni. Sajnos nekem mindenképpen kezdenem kell október közepén. Amennyire közeledik az időpont, úgy rettenek meg. Nem sokat kérnék még csak pár hónapot itthon... Mondjuk februárig.De tudom,hogy nem lehet, nagyon várnak, már elő van készítve az irodám, a rám váró munkát pedig szépen gyűjtögetik nekem, így nincs mit tennem, ki kell élveznem az előttem álló hónapot, aztán szeptember 30-án indul a bölcsibe szoktatás.:-( És Gergő sem beszél még túl sokat, és nem is eszik önállóan. Szegénykémm mi lesz ott vele nélkülem? :-(
VálaszTörlésNe izgulj, minden rendben lesz! A dadus nénik erre vannak kiképezve, és általában elolvadnak a kicsi gyerekektől ;-). Nekem semmi bajom nem lett volna a visszamenetellel, ha ezt beszéltük volna meg. Akkor elintéztem volna időben Simi "sorsát", és felkészültem volna rá rendesen. De így, egyik napról a másikra nem vállaltam.
TörlésNagyon kemény, hogy Kornélnak még mindig ez a telefonja volt. Nagyon emlékszem erre a telcsire, pedig már évek óta nem láttam a kezében telefont. :)
VálaszTörlés