Aki olvasta ezt a bejegyzést, tudja, hogy Ádám 8 osztályos gimnáziumba készül. Tegnap volt a szóbeli megmérettetés.
Aki még nem csinálta volna végig, annak mondom, hogy a tisztítókúrának tökéletesen kiváló módja gyermekünk felvételijére való várakozás. Már, ha hajlamos az ember a stressz kiváltotta hasmenésre. Jelentem, én hajlamos vagyok. A többiről nem nyilatkozom.
Ádám úgy döntött, hogy mindkét szülőjének jelenlétét kívánatosnak tartja a szóbeli elbeszélgetés közben. Ezért össznépileg felvonultunk, és helyet foglaltunk a izgulók számára odakészített padon. Nagyjából 30 perccel a behívás tervezett időpontja előtt érkeztünk -ezt kérték tőlünk, hátha gyorsabban haladnak, mint tervezték. A várakozók közölték, hogy körülbelül fél órás csúszásban vannak. Éljen. Noéminek azt mondtam, hogy nagyjából egy óra hosszáig kell Simire vigyáznia. Akkor már sejtettem, hogy nem így lesz.
Vártunk, vártunk, közben ki-be mentek a gyerekek, majd kijött az egyik tanárnő, és közölte, hogy ők most tartanának egy negyedórás ebédszünetet, mert már nem bírják tovább. Így ahelyett, hogy hamarabb került volna sorra Ádám, az eredeti időponthoz képest 50 perces késéssel jutott be. Egyedül. Mert, miután senkivel nem ment be szülő, ő is úgy döntött, hogy egyedül birkózik meg a feladattal.
Várakozás közben szóba elegyedtem a mellettem ülő anyukával, majd, miután ők elmentek, jött Noémi barátnőjének a családja: ők is a kisebb csemetét kísérték el. Velük is váltottam pár szót, aztán jött is ki Ádám, meglehetősen jó kedvvel ugrándozott kifelé. Szerinte tök könnyű volt, jó lett a matek példa (bár volt benne számolási hiba, a végeredmény stimmelt), az olvasás is jól ment, beszélgetni meg tudott. Azért kíváncsi vagyok, hány pontot szedett össze a végére.
Az ideiglenes felvételi listát jövő héten szerdán teszik közkinccsé. Addig még izgulunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése